A mandalaról

A „mandala” szó az ősi indiai nyelvből ered, szanszkrit eredetű és szent vagy mágikus kört jelent. További jelentései: ív, korong, elme.

Eredetét tekintve a buddhista kultúrához köthető, ahol ma is használják a mandalákat meditációs gyakorlatokhoz.

A mandalák mindenhol körülvesznek minket. A szem íri­sze is egy mandala. Mandalaként értelmezhető a Földünk is, a Nap és az őt körülvevő bolygók, ám a Nap a többi kör­nye­ző naprendszerrel együtt alkotja a Tejút­rend­sze­rün­ket, mely egy spirál alakú mandala. A rengeteg sok galaxis, melyet egy hatalmas energiamező fog össze, olyan, mint egy végtelenül hatalmas kozmikus mandala. De gondoljunk csak szűkebb vi­lá­gunk­ban a kerékre, vagy az óra számlapjára, a madár­fé­szek felépítésére vagy egy finoman szőtt pókhálóra. Man­da­lát a mikrokozmoszban is felfedezhetünk, gondoljunk csak az egysejtű lényekre vagy a növényi és állati or­ga­niz­mu­sok sejt­je­i­re. Miden, ami él (növények, állatok) sejtekből áll, és min­den sejt egy mandala.

Mandalára koncentrálva harmonizálhatjuk belső lé­nyün­ket, gyógyíthatjuk megfáradt testünket, lelkünket, ki­kap­cso­lód­ha­tunk feszült, rohanó világunkból. Mandala né­zé­se köz­ben egyfajta spirituális utazásban van részünk, gyakran ta­lál­ha­tunk rá régi, elfeledett igazságokra. Mandalák mon­da­ni­va­ló­ját megértve, a mandala gyógyítólag hat a lelkünkre, és emelkedett, tiszta gondolatokra és különleges össze­függ­é­sek­re ébredhetünk rá életünkkel kapcsolatban.

Minden gyöngyszem egy templom, mely fájdalomból épült egy ho­mok­szem köré. Milyen kívánság for­mál­ta testüket és miféle mag köré?